ezt először a “térhajtóműhöz” akartam betenni, de mivel az úgyis csak az elmémben létezik és tulajdonképpen nem is számít, hogy létezik-e, mert egyébként is így meditálok és kapcsolódok a távoli pontokhoz, így külön postba tettem. a két pontot a térben összekötöd egy egyenessel. az mindegy, hogy a földtől a napig vagy a naptól a galaxis közepén lévő fekete lyukig, az egy sima merev tengely lesz először. képzelj el egy esernyőt. fogod a kezedben az ernyője maga a galaxis. akkor ezt így tudod mozgatni a térben, mint ahogy fred astaire táncol az esőben. igen, ez ilyen egyszerű.
itt megjegyezném, hogy a relatív sebesség végtelen, hiszen ez egy merev kapcsolat, a két helyre egyszerre gondolsz mindkettő megvan és egyszerre mozgatod. elképzelem a galaxist, mint ahogy forgatom az esernyőt.
ez már így is jó, de vanak ütemek és hullámok, ezért a tengely mentén elképzelek egy hullámot. azért csinálom így, mert én is táncolok, pár ütem, amíg elérek oda, de azért rajzoljon ki egy hullámot. nem azért, mert biztosan tudom, hogy ez így jobb, egyszerűen így jobban szeretem. korábban írtam már a tiki-taki játékról, ez ugyanaz csak két távoli pont között.
ez valamiféle multilayer meditáció. korábban már leírtam, hogy többféle meditációs kép már régóta kész van az elmémben, ezek is ilyenek. naprendszer > galaxis > etc. az van, hogy amikor felépítem, vagyis simán csak behívom a meditációs modult, akkor először a galaxis valami távoli helyként jelenik meg, de ha eszedbe jut, hogy tulajdonképpen mi ebben a galaxisban létezünk, akkor sokkal pontosabb, ha úgy képzeled el, hogy körülötted forog a galaxis. szóval beindítom a motort, kicsit járatom, majd egy pár ütemes hullámmal magamra rántom és magam körül forgatom. olyan, mintha közelebb húznám az egészet a tér-időben. nem meggörbítem a teret és a feje tetejére állítom, hanem összehúzom a pontokat.
ide most két videót is berakok, mert az umbrellára kurva sokat meditáltam.
I wanted to put this in the “space engine” first, but since it only exists in my mind anyway and it doesn’t really matter if it exists, because that’s how I meditate and connect to distant points anyway, so I put it in a separate post. you connect the two points in space with a straight line. it doesn’t matter if it’s from the earth to the sun or from the sun to the black hole at the center of the galaxy, it will be a smooth rigid axis first. imagine an umbrella. you hold the galaxy itself as its umbrella. then you can move this in space like Fred Astaire dancing in the rain. yes, it’s that simple.
I would like to note here that the relative speed is infinite, since it is a rigid relationship, you think of two places at the same time, both are there and you move them at the same time. I imagine the galaxy as I spin the umbrella.
this is already good, but there are beats and waves, so I imagine a wave along the axis. I’m doing this because I’m dancing too, a couple of beats until I get there, but draw a wave. not because I know for sure it’s better, I just like it better. I wrote about the tiki-taki game before, it’s the same thing only between two distant points.
it’s a kind of multilayer meditation. I have already described that several meditation images have been ready in my mind for a long time, and these are also like this. solar system > galaxy > etc. the thing is, when I build it, that is, I simply call up the meditation module, the galaxy first appears as a distant place, but when you remember that we actually exist in this galaxy, it is much more accurate to imagine that it revolves around you the galaxy. so I start the engine, run it for a bit, then pull it towards me with a few rhythmic waves and spin it around me. it’s like pulling it all closer in space-time. I don’t bend the space and turn it upside down, but I pull the points together.
I’ll post two videos here now, because I meditated on the umbrella a lot.
