[nem tudom, lehet, hogy ez ismétlés]
erről tudom, hogy a nagy része új, de nem baj, viszont nem aludtam az éjszaka és lehet, hogy hülyeséget írok, igaz ez bármikor megeshet.
már beszéltem róla, hogy van egy gerincsérülésem, meg egy kicsit rossz a szemem és azért gondoltam, hogy beszélek erről egy keveset, mert az elmúlt hetekben rengeteget javult az állapotom.
akkor írok majd erről a sérülésről bővebben (a javításról), ha már majdnem tökéletes lesz minden, de nagyjából annyi, hogy a nyaki hetes csigolya farka letört, elmozdult és arra valahogy felcsavarodott az idegrendszerem. olyan érzés, mintha egy éket vertek volna a nyakamba és úgy érzem magam, mint a man in blackben edgar. szétesett a szerkezet (váz) és elmozdult rajta bunda.
ez nem lenne akkora baj, persze 23 éve fáj, de azt leszarom, ami zavar, hogy a bal agyfélteke kb 70 %-a kiesett és egy sötét űr lett. persze megkerülöm, meg kompenzálom, meg bevetek minden trükköt, de na, ezt úgy képzeld el, mint amikor van egy spéci tuning motorod, de kihagy a gyújtás, felpörög, viszont nem annyira, nem olyan gyorsan és közben beremeg meg dadog. persze így se rossz, de tudom milyen voltam 1998-ban és milyen vagyok 2001 óta. azóta meg kell osztanom az energiát, mert nem akarom elengedni az egyet, de közben javítanom kell az egyet, ami én vagyok.
a lényeg, hogy nagyon sokat javultam, nem tudom, hogy pontosan mennyit, egy fórumon 2 hónapja azt mondtam, hogy még egy év, amíg kijavítom magam, de lehet, hogy csak pár hónap lesz.
azért írom most ezt, mert, ha eddig bárki érzett bármit velem kapcsolatban, akkor ennek most meg kellett változnia és nem azt mondom, hogy most már megint sziszegek mint egy kigyó, de a szimmetria nagy része visszajött, és az egész testemen végig tudom futtatni a hullámokat úgy, hogy nem kell 20-30 centiket áthidalnom a sérült részeken. nem tudom, hogy ez neked mit jelent, nekem azt, hogy végre szabadon repülhetünk együtt. nem tudjátok, hogy mit tudok, mert 1998-ban még nem volt youtube és nem volt twitch, csak a tv és az olimpia meg ilyen szinte offline dolgok.
[*kiegészítés: szóval nem jött vissza teljesen a szimmetria, csak sokat javult, ezért van még hátra pár hónap.
a sziszegés meg nem azért van, mert kígyónak képzelem magam, hanem olyan gyorsan forog az agyam vagyis körülöttem minden, hogy egyszerűen nincs kedvem és időm kimondani a szavakat, ezért inkább sziszegek. ezt az állapotot amúgy nagyon szeretem, egy nagy baj van vele, hogy teljes álcában élem az életem és ahogy elkezdek sziszegni, borul minden. 2 nap után bevisznek és bezárnak, amit ugye nem igazán szeretek. mondjuk pont a pszichiátrián volt valaki, akivel szavak nélkül – gondolatban is perceket tudtam beszélni, pedig teljesen más volt, mint én és nem is igazán volt képben, de ez a része ment neki. ebből gondolom, hogy ez benne van mindenkiben, csak nem figyeltek erre, meg igazából senkit se érdekel, pedig ez olyan, mintha zenében beszélnél valakivel.]
[don’t know, maybe this is a repeat]
I know that most of it is new, but that’s okay, but I didn’t sleep last night and I might be writing nonsense, but that can happen at any time.
I’ve already talked about how I have a spinal injury and my eyesight is a little bad, and I thought I’d talk a little about it because my condition has improved a lot in the past few weeks.
I will write more about this injury (about the repair) when everything is almost perfect, but it is more or less that the tail of the seventh cervical vertebra was broken off, displaced and somehow my nervous system was twisted on it. it feels like a wedge has been driven into my neck and i feel like edgar in the man in black. the structure (frame) fell apart and the fur on it moved.
it wouldn’t be such a problem, of course it’s been hurting for 23 years, but what bothers me is that about 70% of the left brain hemisphere fell out and became a dark void. of course I’ll get around it, compensate, and use all the tricks, but imagine it like when you have a specially tuned engine, but it misses the ignition, revs up, but not so much, not so fast, and it shakes and stutters. of course it’s not bad, but I know how I was in 1998 and how I’ve been since 2001. since then I have to share the energy because I don’t want to let go of the one, but in the meantime I have to improve the one that is me.
the point is that I have improved a lot, I don’t know exactly how much, I said on a forum 2 months ago that it would be another year until I fix myself, but it might only be a few months.
I’m writing this now because if anyone felt anything about me until now, that had to change now, and I’m not saying that now I’m hissing like a snake again, but most of the symmetry has returned, and I can run the waves so that I don’t have to bridge 20-30 centimeters over the damaged parts. I don’t know what it means to you, to me it means that we can finally fly together freely. you don’t know what I know, because in 1998 there was no YouTube or Twitch, only TV and the Olympics and such almost offline things.
[*addition: so the symmetry has not fully returned, it has only improved a lot, which is why there are still a few months left.
the hissing is not because I imagine myself to be a snake, but because my brain is spinning so fast, that is, everything around me, that I simply don’t have the desire or time to say the words, so I rather hiss. I really like this state anyway, there is one big problem with it, that I live my life completely in disguise and as soon as I start hissing, everything falls apart. After 2 days they take me in and close, which I don’t really like. let’s say there was someone in psychiatry with whom I could talk for minutes without words – even in my mind, even though he was completely different from me and he wasn’t really in the picture, but that part went to him. from this I think that it’s in everyone, they just didn’t pay attention to it, and nobody really cares, even though it’s like talking to someone in music.]