Skip to main content
Chaos Meditation Center

sok fps játék

ez azért jó, mert a gondolatok, tulajdonképpen képek, amiket az agyad rajzol, persze az emlékek csak úgy megjelennek, de ha alakzatokat vagy komplett virtuális világokat akarsz leképezni, akkor jól jön, ha előtte már gyakoroltad.

a virtuális szemüveg nélküli fps (akkor még talán nem is volt), világ a világban. körülötted a merev valóság, és benne egy virtuális világ, amiben mozogsz, létezel és meghalsz, ha nem figyelsz. tudod, mi merre van, mi van előtted, mögötted, merre vannak a többiek. akkor vagy jó, ha átadod magad teljesen a virtuális világnak, fejben tartod az egész pályát, a társakat, jól érzed magad, miközben egyre csak gyorsulsz.

ne – [nézz a napba]

ezt inkább csak amolyan tiszteletből teszem, de ha a nappal szembefordulva (csukott szemmel), pontosan,  de ezt úgyis érezni fogod a hő és fény, erejéből, irányából. voltaképpen a 3. szem irányába állítom, már ekkor áramlik beléd az energia (meg amúgy is), utána lejjebb viszed és egy pillanatra kinyitod a szemed. olyan, mint egy villanás,  mintha kisülne az agyad.  ez jó egyfajta szinkronra az agyféltekék között, meg van egy olyan érzésem, hogy az energia a gerincen át lefelé is bevilágít, így olyan, mintha látnám, hol van baj a gerincemmel (mert van). megfigyeled, merre nem áramlik rendesen az energia és szépen csavarsz egyet a gerinceden. ez nem igazán tudatos, inkább érzésre csinálom, de hasznosnak találom.

[azt mondják ez veszélyes, szóval ne néz a napba!]

30 éve nézem a monitort, majd 20 éve nézem a napot és akkor kell egy fél dioptriás szemüveg, amit egyébként nem is hordok.

figyeld a fényt

ezután direkt megvilágított cd-n tükröztem a fénysugarakat, több helyre kiraktam cd-ket és így, az alaposan befüstölt szobában, rengeteg lézercsíkom volt. ha figyeled a cd-ről szépen leválnak a fények, olyanok, mint a fő színek, amit megtör egy prizma. ezt elég sokszor bevezettem a szememen át az agyamba.

kicsit más, de hasonló. volt a plafonon egy 3 lámpás spot, körben elhelyezve. ez alá beálltam és zenére mozogtam (táncoltam?).  ez azért jó, mert annak még volt hője, amit az agyamon át éreztem (fentről jött) , milyen messze van, melyik irányból. mivel az univerzum energiára épül, ami hullámformában van jelen, így minél több formáját ismered, annál jobban el tudsz merülni benne.

minden és mindenki egy után

észrevettem, hogy mindenhonnan érkeznek kis mozaik-darabkák, amik mind egyfelé vezettek és azt mutatták, hogy ez az egész világ valami nagy játék és mi mind résztvevők vagyunk benne. kapcsolgattam a tv-t, gyűjtöttem a jeleket, ez volt a mánia eleje. talán egy fénycsóva rávetült egy cd lemezre vagy az asztalon lévő processzor hátlapján, a hologramos matricára.