tudom, hogy nem ez a címe, de ez van az elmémben. mindent felcimkézek, azért, hogy a cimke alapján könnyen be tudjam hívni a képet a meditációba (mantra).
mindig nyitott szemmel meditálok, mert meditáció közben élő műsorokat nézek és nagyon fontos a visszajelzés.
olyan, mintha a meditációval felülírnám a valóságot. igen, majdnem minden pillanatban “meditálok”, a hullámokat ráírom a valóságra.
ezekkel a hullámokkal nagyon sok dolgot le tudok kezelni, a gyalogosokat vagy a többi járművet vezetés közben, de gondolj ide bármit, szkennelem a teret, mint egy lézeres védelmi rendszer egy kurva titkos helyen.
igen, amikor “teljesen kész vagyok” vagy hívhatod ezt elmélyülésnek, akkor én is becsukom a szemem, olyankor körülvesz a sötétség és benne, körülöttem a pontok. ezt úgy képzeld el, mint amikor neot nézték a többiek a monitoron.
ez valamilyen pontmátrix.
ilyenkor csak a fekete van (ez a tér) és ilyen villámokhoz hasonló energia-hullámok, meg valamiféle hullámzó porhoz hasonló jelenések, amik folyamatosan mozognak.
az az érdekes, hogy ezek nem ilyen kurva sok bpm-el mozognak, hanem inkább teljesen belassulva, mintha átmenne az egész valamiféle 2d belassított animációba, és meg is van tördelve, mint egy break dance.
nem mindig, de időnként (amikor kedven van rá) színek szerint be vannak kódolva a hullámok és az egész olyan, mintha egy nagyon ősi óceánban hullámoznék veletek.
ez kibaszott jó érzés.
ilyenkor minden együtt van, mozog a tér-idő, mindent értek, minden egy, kurvára egyszerű és nagyon jó.
nem tudom, hogy ez mennyire befolyásolja a valóságot, de teljesen másféle hullámokat generálok.
minden nagyon sima és folyékony, mint amikor létrejöttünk a folyadékban.
imádom. 🙂
I know that’s not the title, but that’s what I have in mind. I label everything so that I can easily call the image into meditation based on the label (mantra).
I always meditate with my eyes open because I watch live shows during meditation and feedback is very important.
it’s like me overwriting reality with meditation. yes, I “meditate” almost every moment, I write the waves onto reality.
I can handle a lot of things with these waves, pedestrians or other vehicles while driving, but you can think of anything, I scan the space like a laser defense system in some fucking secret place.
yes, when I’m “completely ready” or you can call it immersion, then I close my eyes, then I’m surrounded by darkness and in it, around me, the dots. imagine this as when the others were watching neo on the monitor.
this is some kind of dot matrix.
in this case, there is only black (this space) and energy waves similar to lightning, and apparitions similar to some kind of waving dust, which are constantly moving.
the interesting thing is that they don’t move with such a fucking bpm, but rather completely in slow motion, as if the whole thing goes into some kind of 2d slow motion animation, and it’s twisted like a break dance.
not always, but sometimes (when you feel like it) the waves are coded according to colors and the whole thing is as if I am waving with you in a very ancient ocean.
that feels so damn good.
in this case, everything is together, space-time moves, I understand everything, everything is one, fucking simple and very good.
I don’t know how much this affects reality, but I generate completely different waves.
everything is very smooth and liquid like when we were created in the liquid.
I love it. 🙂