Skip to main content
Chaos Meditation Center

theoretical science

mivel minden őrült gondolatom leírhatom, így ez is leírom.
ez csak egy vázlat, most szerkesztem, de így elültetem benned a gondolatot, te meg szabadon tovább alakíthatod és ne feledd, amit leírtak az emberek, azon dolgok egy  része megszületett.

adaptív geometrikus kvantum-hullám-pulzus térhajtómű

  • adaptív: valószínű, hogy használat közben, folyamatosan változtatni kell a hullámformát, ahogy közeledünk a célhoz.
  • geometrikus: mert a térben a geometriára támaszkodva, alkotjuk meg az erőket.
  • kvantum-hullám-pulzus: mert ugyan ezek galaxisokat átívelő hullámok lesznek, mégis kezelhető méretben és lehet, hogy csak elméletben, ahogy az elménkben, a hangsúlyos ütemre, a tér egy pontjára pozícionáljuk magunk.


<!– –>

alkotóelemek

  • a tér
  • az erő
  • az alakzatok
  • az ember
  • az agy
  • az agy interfész
  • a hullámgenerátor
  • az energia hangfalak

route 66-99

ez egy hosszú út lesz, de oldalt a táblák segítenek.
kör, háromszög, kocka, STOP.

működési elv

nem tartom életszerűnek, hogy a több(ezer) fényévnyi teret meghajlítjuk, ezért ezt elvetettem.
eleve az elmémben a tér-elemeket nem hajlítom egymásba, hanem összekötöm és együtt pulzálva, a sikra merőlegesen egy energiakalapáccsal “lecsapva”, mint ahogy a hangfalmembrán megmozdul és időnként a tengelyen mozgatva, összetolom és egyszerre mozgatom.
ez se lenne jó 1:1-es méretben, mert ha összetoljuk a két galaxist, akkor a sok bolygó és naprendszer, nem tudom, hogy férne el egymás mellett.
meg érted, nem megroppantani akarjuk az univerzum derekát, hanem utazni benne.
a testednek is van egy szerkezete a váz, ami nem jó, ha megtörik.
de vannak benne erek (ér.ré), amiben szépen utaznak a sejtek.
nem csinálunk fekete lyukat, mert valószínű, hogy használat után ottmarad és egy idő után teleszemetelnénk az utakat.
meditációban sem használok végtelen fekete lyukat (kivéve, ha stresszelem magam), elég pár darab beépítve a tudatomba, és a köztük kifeszülő energia-térszövetet, alulról vagy felülről megütve keltem a hullámokat.
igazából ezzel kommunikálni akartam az idegenekkel és rendszeresen azt is teszem.
érted a gravitációs hullámot biztos figyelik, hiszen már mi is figyeljük, meg hiába pislognék a zseblámpámmal, észre se vennék.
ezzel meg úgy írok, mint valami morze kód vagy mint régen a lyukkártyás adatbevitel.
persze megkapják az egész hullámot, de ez már csak szórakozás, mintha egy cd-t bakelitet játszanék le nekik ütemezve (tört ütem, 4/4).
valamilyen kicsinyített modellben dolgozunk, de az megfeleljen a tér azon szeletének, amire hatni akarunk.
az elménkben megalkotunk egy rácsszerkezetet, a mi fekete lyukunk és a célpont fekete lyuk körül, beleszámítva az erőket, amikről tudunk, ezzel stabilizálva a teret.
ezek össze vannak kötve egy gravitációs tengellyel, amin képzeletben tudjuk csúsztatni az elemeket.
mint volt régen az a “kötélen függő, szén-dioxid palackos űrhajó”.
kijelöljük az érkezési helyet és keresünk egy útvonalat, ami a legkevesebb erőhatással bejárható a start és a cél között.
lehetnek benne ívek, hajlatok, szögek.
ezt még csak az elménkben rajzoljuk, de az infó a hullámgenerátorba is lejutott, így ott egy AI számol és rajzol velünk együtt, összedolgozva, visszahatva az elmémre.
a mi oldalunkon lévő tengelyvéghez illesztünk pár elemet. ezek, mint valami hangfalak (hullámgenerátor az elmédben), ráírnak a főhullámra dupla spirálban? egy olyan jelet, amin áthajózhatunk a másik galaxisba.
az úrhajó körül külön stabilizáljuk a teret – mondjuk egy gömb formába -, mert egyben szeretnénk hajózni, és tulajdonképpen ezt a térszeletet, kell átmozgatnunk a két galaxís közötti úton.
az elmédben generálod a hullámokat, sorban belefoglalva az ismert pontokat, mondjuk a csillagtérkép pontjait.
de érted eközben valami “masters at work” zen.e szól, mert jól akarom érezni magam.
nyilván nem lesz elég, ha lejátszunk egy cd-t, de ezeket a hullámokat, tudjuk osztani, szorozni, stb és nekem nem is kell minden hangot hallanom, pláne, ha valami trash metal jön ki belőle, mert akkor inkább itthon maradok.
pulzál a két galaxis, az elmédben hamarosan bekattan egy zár, ezzel megfogtad a kezdő galaxist.
ezt egyértelműen érzed, mert tényleg olyan érzés, mintha egy relé behúzná.
ugyanúgy pulzálsz tovább, de az egyik pontot már fogod, és hamarosan a másik is bezárul.
ez a két pont rögzül az elmédben, ebből készítesz egy koordínáta rendszert, ahova berajzolod a pontokat és az enegiagombócokat, vonalakat.
ilyenkor már, gondolatban tudod forgatni a felvázolt keretet vagy a keret fixen marad és a fejedet mozgatva az agyaddal járod körbe, mintegy letapogatva azt a térmetszetet.
szép lassan kirajzolódik egy útvonal, amit a hullámgenerátor, az AI meg a matematikai/fizikai processzor visszaigazol.

mint valami régi hídszerkezet, felépítünk a genedákból és a hullámokból egy virtuális hullámutat.
figyeld a szörfösöket, a hullámon utaznak, valahogy rá kell ültetni a mi locális térszeletünket, a hullámra vagy egy kicsit elé, hogy toljon minket előre.

a szerkezeten egyszerűsítünk, csoportokban megkeressük az eredő erőt, és ezután már ezt használjuk, de nem kell a végletekig elmenni, mert megint csak egy pont marad.

ezeknek egy részét ki tudom próbálni az elmémben, de nem kezdtem bele bolygók mozgatásába, egyedül nem is fogok, mert egyszerűen nem fér bele.
egyelőre csak megfigyelem, gyűjtöm a hullámokat, a minden és mindenki egyre meditálok és próbálgatom ezt az alien kommunikációt (Föld rádió).
azért kell az ember és a meditációs tudat a vezérléshez, mert te jelölöd ki a térszeletet és egy ponton a virtuált át kell fordítani valóságba (talán).
azért kezdtem újra foglalkozni ezzel a témával, mert most már tényleg látható a fejlődés.
körbenézel, jó színek, formák, emberek, zenék, sok plusz pozitív energia.
lehet, hogy lassan indulhatunk tovább, mert már tényleg jól kezelem az energiát és remélem ez nem merül ki annyiban, hogy szeretjük egymást, mert az nekem nem elég.
vagy tényleg sehová se kell mennünk, hanem szépen elrejtjük a bolygót és élünk vidáman.
amúgy már ez is megvan filmesítve, valami ehhez nagyban hasonlóra képzelek, de nekünk nincs alien, hogy kisegítsen.
ugyanilyen gyorsan működne, mert amit hosszan leírok neked, az gondolatban egy (két) pillanat műve.

annyit tennék hozzá, hogy ez az ugrás egyáltalán nem fájdalmas, hanem éppenséggel baszott jó, te vagy az univerzum ura, a minden egyben és ugrálsz a saját testedben.
az utazás az csak messziról nézve egy folytonos hullám, a valóságban egy részletekre bontott hullám pontjai, egyenesekkel összekötve.

ha most arra gondolsz, hogy “na a hülye, megnézte a discoveryt és flashelt egyet”, nagyot tévedsz, mert már évek óta kész voltam vele, és pont az a lényeg, hogy ezekből a jelekből látom, hogy az agyam működése visszahat a valóságra, hiszen ezt akarom és pont ezt is csinálom.
a te agyad is visszahat, és most abba gondolj bele, hogy 2000 évet kidobtunk a szemétbe, mert nem gondoltál másra, csak a pénzre.
ezért se akarom elengedni ezt az egészet, mert tudom, hogy ez nem csak egy, hogy hasznáLd a chi erődet vagy élek a templomban és meditálva zen ülök, én zendülök.

google translate >>

since I can describe all my crazy thoughts, so I will describe it too.
it’s just a sketch, I’m editing it now, but that’s how I plant the idea in you, you are free to shape it and remember what people have written, some of those things have been born.
I plant the thought in you, and you are free to shape it further.

Adaptive Geometric Quantum Wave Space Engine

  • adaptive: during use, it is likely that the waveform will need to be constantly changed as we approach the target.
  • geometric: because in space we rely on geometry to create forces.
  • quantum-wave-pulse: because although these will be waves spanning galaxies, they are still manageable in size and may only be positioned in theory, as in our minds, at a point in space at a pronounced pace.

components

  • space
  • the power
  • the shapes
  • man
  • the brain
  • the brain interface
  • the wave generator
  • energy speakers

route 66-99

it will be a long journey, but side by side boards will help.
circle, triangle, cube, STOP .

principle of operation

I do not consider it realistic to bend the thousands (light) years of space, so I discarded this.
from the outset, in my mind, I do not bend the elements of space into each other, but connect and pulsate together, “slamming” the spear perpendicularly with an energy hammer, as the speaker diaphragm moves and occasionally moves on the axis, pushing and moving at the same time.
it wouldn’t be good on a 1: 1 scale either, because if we put the two galaxies together, the many planets and solar systems I don’t know would fit side by side.
you see, we don’t want to crack the waist of the universe, we want to travel in it.
your body also has a structure in the skeleton that is not good to break.
but there are blood vessels in it, in which the cells travel nicely.
we don’t make a black hole because it’s likely to stay there after use and clear the roads after a while.
nor do I use an infinite black hole in meditation (unless I’m stressing myself), with quite a few pieces built into my consciousness and the waves of energy space stretching between them, hitting the waves from below or above.
I actually wanted to communicate with strangers with this and I do it regularly.
for you, the gravitational wave is sure to be watched, since we’re already watching, and even if I blink with my flashlight, I don’t even notice.
with this I write like some morse code or like punched card data entry.
of course they get the whole wave, but it’s just fun to play a CD vinyl scheduled for them (broken beat, 4/4).
we are working on some scale model, but it should fit the slice of space we want to affect.
in our mind we create a lattice structure around our black hole and the target black hole, including the forces we know about, thereby stabilizing the space.
they are connected by an axis of gravity on which we can imagine sliding the elements.
as it used to be the “rope-hanging carbon dioxide spaceship.”
we mark the place of arrival and look for a route that can be traversed with the least force between the start and the destination.
it may have curves, bends, nails.
we only draw this in our minds, but the info has also gone down to the wave generator, so there an AI counts and draws with us, working together, back to my mind.
we fit a couple of elements to the shaft end on our side. are these like some kind of speaker (wave generator in your mind) writing on the main wave in a double spiral? a signal we can sail through to the other galaxy.
we stabilize the space around the mistress separately — say, into a spherical shape — because we want to sail together, and we actually have to move this slice of space on the path between the two galaxies.
you generate waves in your mind, including known points in a row, say the points on a star map.
but in the meantime you mean something like “masters at work” zen.e because I want to feel good.
obviously it won’t be enough to play a cd, but we can split these waves, multiply, etc. and I don’t even have to hear every sound, especially if some trash metal comes out of it, because then I’d rather stay home.
the two galaxies pulsate, a lock will soon snap into your mind, grabbing the starting galaxy.
you feel this clearly because it really feels like a relay is pulling in.
you keep pulsating the same way, but you’re already catching one point and the other will close soon.
these two points are fixed in your mind, from which you make a coordinate system where you draw the points and the energy balls, the lines.
at this point, you can rotate the outlined frame in your mind, or the frame will remain fixed and you will move your head around your brain, sort of scanning that section of space.
a path is slowly drawn that is confirmed by the wave generator, the AI, and the math / physical processor.
like some old bridge structure, we build a virtual waveguide from the gennads and waves.
watch out for the surfers, they travel on the wave, somehow we have to plant our local slice of space on it, on the wave or a little in front of it to push us forward.
we simplify the structure, look for the resulting force in groups, and then we use it, but we don’t have to go to extremes because again there is only one point left.

I can try some of these in my mind, but I haven’t started moving planets, I won’t go it alone because it just doesn’t fit.
for now, I’m just watching, collecting the waves, meditating on “everything and everyone is one”, and trying this alien communication (Earth radio).
you need man and meditation consciousness to control it because you select the slice of space and at one point the virtual has to be translated into reality (maybe).
I started to deal with this topic again because progress is really visible now.
you look around, good colors, shapes, people, music, lots of plus positive energy.
we may be able to move on slowly because I am already handling the energy really well and I hope it doesn’t end with the fact that we love each other because that’s not enough for me.
or we really don’t have to go anywhere, but we hide the planet nicely and live merrily.

or we really don’t have to go anywhere, but we hide the planet nicely and live merrily.
anyway, this is already filmed, I imagine something very similar to this, but we don’t have an alien to help out.
it would work just as quickly because what I am describing to you at length is a work of one (two) moment in thought.

I would add that this jump is not painful at all, but just fucking good, you are the lord of the universe, all in one and you bounce in your own body.
the journey is only a continuous wave when viewed from afar, in reality the points of a wave broken down into details, connected by straight lines.

if you now think, “na stupid, you looked at the discovery and flashed one,” you’re very wrong, because I’ve been done with it for years, and the point is that I can see from these signs that my brain is working back to reality, because that’s what I want and that’s exactly what I’m doing.
your brain will backfire, too, and now think about the fact that we threw 2000 years in the trash because you thought of nothing but money.
that’s why I don’t want to let go of all this either, because I know it’s not just one to use your chi force or I live in the temple and meditate on Zen sitting, I’m rebelling.