Skip to main content
Chaos Meditation Center

mantra – csillagjegyek – zodiac

erről régebben már írtam pár szót, de most kifejtem.
nekem a zodiákus is egy mantra. semennyire se érdekel az asztrológia, de az ahhoz kötődő csillagjegyek és a csillagjegyek szerint besorolt emberek igen. ezeket nem én találtam ki, de aktívan használom. itt vagyok a földön, körülöttem a csillagjegyek. ezekkel a jegyekkel a pozíciómat (naprendszer) erősítem és stabilizálom a galaxisban. szépen elképzelem magam köré mindet.
eközben, vagyis mindig, minden pillanatban gondolok rátok, a csillagjegyek szerint is csoportosítva titeket, meg persze magamat is (mérleg). miközben én egy nagytudású mester vagyok, mellette egyedül csak egy senki vagyok. nekem az a feladatom, hogy az energia mindig a megfelelő helyre áramoljon a rendszeren belül, ami ez az egész , a hatalmas egy, ami az egész univezum. kell nekem a vizöntő, és itt a nekem az az egy, ami te és én vagyunk, maga a rendszer. szóval a vízöntő, hogy mindig legyen elég folyadék a rendszerben. a bika és az oroszlán, hogy legyen aki megvéd. a rák, hogy az ollóival szabdaljam a hullámokat és a teret. a skorpió, hogy mérgével bárhová odacsapjak egyet. a szűz, hogy egy jót keféljek. lol, dehogy, az a tisztaság bennem. 🙂 az ikrek a szenzorokhoz kellenek, a hagyományos mérlegnek két karja van, az ikerek, akik mindig tudják, hogy mekkora az elmozdulás egymáshoz képest, és így tovább. nem véletlen volt az az óraszerkezet. ez az egész egy nagy rendszer, összekapcsolódva, együtt mozogva, minden alkatrész nagyon fontos és ugyanúgy számít. kiveszed az egyik alkatrészt és baszhatod az egészet. érted, egy szóba egy csomó gondolat belefér. neked lehet egészen más jelentése, de soha ne legyen hosszú, hanem amolyan cimke kapcsolatokkal alkoss meg egy komplett gondolat-csoportot és nem kell kimondanod, csak rágondolnod, mert az sokkal gyorsabb. gyakorolni, rutin, gyakorolni, rutin.


google translate >>


I have already written a few words about this before, but now I will explain.
the zodiac is also a mantra for me. I am not interested in astrology at all, but I am interested in the zodiac signs associated with it and the people classified according to the zodiac signs. I didn’t invent these, but I actively use them. I am here on earth, surrounded by the zodiac signs. with these marks I strengthen and stabilize my position (solar system) in the galaxy. I imagine everything around me beautifully.
in the meantime, i.e. always, at every moment, I think of you, grouping you according to the signs of the zodiac, and of course myself (Libra). while I am a master of great knowledge, next to him alone I am a nobody. my task is to ensure that the energy always flows to the right place within the system, which is the whole, the huge one, which is the entire universe. I need the watering can, and here the one for me is what you and I are, the system itself. so the aqueduct so that there is always enough liquid in the system. the bull and the lion to have someone to protect me. the crab to cut waves and space with its scissors. the scorpion to strike me anywhere with its venom. the virgin to brush a good one. lol, no, that’s the purity in me. 🙂 the twins are for the sensors, the traditional scale has two arms, the twins who always know how big the displacement is relative to each other, and so on. that clock mechanism was no accident. it’s all one big system, connected, moving together, every part is very important and equally important. you take out one of the parts and you can fuck the whole thing. you see, a lot of thoughts fit into one word. it may have a completely different meaning for you, but it should never be long, but create a complete group of thoughts with tag connections and you don’t have to say it, just think about it, because it’s much faster. practice, routine, practice, routine.

mantra, pyka kardja

tudom, hogy fontosak a mantrák, én is használom ezeket, de ezek nem több mondatos versikék, hanem pár szavas gondolatcsomag. mint egy felcimkézett mappa, amiben összeraktad magadnak a dolgokat. ezt nem kell kimondanod, mert elég rágondolnod, kibontanod és használnod. mert így sokkal gyorsabb. én megpróbálok mindent keresztbe-kasul cimkézni, mert így egy gondolattal könnyebb az összes faszságomat elérni.
pyka kardja.
ez is egy mantra. gyakorlásként virtuálisan harcolok. van egy csomó fegyverem, de pyka kardja a kedvencem. számomra olyan, mint az excalibur. amikor pykára vagy a kardra gondolok, eszembe jut a mondavilág, a lovagok, arthur király, avalon és a hasonló dolgok.
érted, gondolatban megvívtam már minden harcot, most csak pykával gyakorlok, eltáncolok vele egy halálos tangót.
ezek a mantrák nem valami vicces dolgok, hanem vezetnek, ha komolyan gondolod.
építs magadnak mantra tudás halmazokat.

istenem, mekkora egy fasz vagyok, kihagytam a lényeget. azért “pyka kardja” ez a mantra, mert így beleszőttem egy királynőt, hercgnőt vagy a szerelmemet, akiért harcolok és meghalok.


google translate >>


I know that mantras are important, I also use them, but they are not multi-sentence verses, but a few-word thought package. like a labeled folder in which you put things together for yourself. you don’t have to say this, because you just have to think about it, unfold it and use it. because it’s much faster that way. I try to cross-label everything, because that way it’s easier to get to all my shit with one thought.
pyka’s sword.
this is also a mantra. I fight virtually as practice. i have a lot of weapons but pyka’s sword is my favorite. it’s like excalibur to me. when I think of pyka or the sword, I think of fairy tales, knights, king arthur, avalon and things like that.
you see, I’ve already fought all the battles in my mind, now I’m just practicing with Pyka, dancing a deadly tango with it.
these mantras are not some funny things, they guide you if you mean it.
build yourself sets of mantra knowledge.

God, I’m such a dick, I missed the point. that’s why this mantra is “pyka’s sword”, because that’s how I weaved into it a queen, princess or my love, for whom I fight and die.

a valódi egy | the real one

egy csomó baromságot összehordtam, de nem tudom érte-e. ez az egy, nem az én egyem, hanem ez a valódi egy. nekem nincsenek szabályaim, de ha nagyon akarod, akkor csak annyi, hogy legyél jó, legyél profi, legyél kedves, szeresd magad, meg ilyen nyomorult közhelyek.
ez az egész univerzum mi vagyunk.
szerintem ez nem olyan bonyolult gondolat. egy magasabb szintről kell nézned az egészet.
beszélek itt mindenféle tér-idő manipulációrol, de minek?
nem kell sehova mozdulni, nem kell átrendezni a teret, mert nyilván nem véletlenül lett ilyen, mint ahogy te sem.
nézzél már körbe. egy fostengerben élünk és a marsa akarsz utazni?
minek?
először tegyünk itt egy kis rendet, és utána se kell mozdulni, legyél elégedett.
itt ezen a gyönyörű helyen.


google translate >>


I put together a lot of crap, but I don’t know if it’s worth it. this one, not my one, but this real one. I don’t have any rules, but if you really want it, all you have to do is be good, be professional, be nice, love yourself, and such miserable platitudes.
this entire universe is us.
I don’t think it’s such a complicated idea. you have to look at it all from a higher level.
I’m talking here about all kinds of space-time manipulation, but why?
you don’t have to move anywhere, you don’t have to rearrange the space, because obviously it didn’t happen by accident, just like you.
look around. we live in a sea and you want to travel to mars?
for what
let’s put some order here first, and then you don’t have to move, be satisfied.
here in this beautiful place.

ez csak egy szösszenet | this will be a short post

ha elolvastad a blogomat, akkor már megvan az origó az elmédben, megvan a horizont, a szemtengely és minden ezek körül forog. nem véletlen, hogy a halántékod olyan érzékeny, ott megy ki és jön be az “infó”, input-output. mindent ezen vezetek keresztül, az elmém közepében forgatom a világot. a halánték olyan, mint egy kapu, egy ki és belépési pont, és a pont körül bármilyen irányba áramlik az információ. jobbra, balra, le, föl, de az alap, hogy van egy, nem is tudom, hogy nevezzem, lefolyás mindkét oldalon a gerincem mentén, bele a Földbe. a gerinced mentén a csigolyákon lefelé az idegdúcok, és ezekből a pontokból fonom én a kundalinit és ezek szerint használom a csakrákat is, szóval megvan a 7 csakra, mert azt mondják annyi van, de ezt szerintem fel lehet osztani jóval többre, és így is használom. ezzel a módszerrel sokkal komplekszebb hullámokat tudok generálni a testemben.

*kiegészítés: nehogy azt hidd, hogy mindent át akarok variálni. nagyon jó nekem a 7 csakra, szeretem a hetest és mindig ez az alap, csak erre időnként ráteszek párat. bizonyos dolgokat egyszerűsítek, másokat meg bonyolítok, és ezeket egyszerre használom. így lesz egy széles tól-ig határom, a zentől a káoszig.


google translate >>


if you have read my blog, then you already have the origin in your mind, you have the horizon, the eye axis and everything revolves around them. it’s no accident that your temples are so sensitive, that’s where “info” goes out and comes in, input-output. I run everything through it, I spin the world in the center of my mind. the temple is like a gate, an exit and entry point, and around that point information flows in any direction. right, left, down, up, but the basis is that there is a, I don’t even know what to call it, drain on both sides along my spine, into the Earth. along your spine, down the vertebrae are the nerve bundles, and from these points I weave the kundalini and use the chakras according to them, so I have the 7 chakras, because they say there are so many, but I think this can be divided into many more, and I still use it that way . with this method I can generate much more complex waves in my body.

*addition: don’t think that I want to change everything. 7 chakras are very good for me, I like the seven and this is always the base, only I add a few to it from time to time. I simplify some things, complicate others, and use them all at the same time. from zen to chaos.

egy kis kiegészítés | a little addition

ezt először a “térhajtóműhöz” akartam betenni, de mivel az úgyis csak az elmémben létezik és tulajdonképpen nem is számít, hogy létezik-e, mert egyébként is így meditálok és kapcsolódok a távoli pontokhoz, így külön postba tettem. a két pontot a térben összekötöd egy egyenessel. az mindegy, hogy a földtől a napig vagy a naptól a galaxis közepén lévő fekete lyukig, az egy sima merev tengely lesz először. képzelj el egy esernyőt. fogod a kezedben az ernyője maga a galaxis. akkor ezt így tudod mozgatni a térben, mint ahogy fred astaire táncol az esőben. igen, ez ilyen egyszerű.
itt megjegyezném, hogy a relatív sebesség végtelen, hiszen ez egy merev kapcsolat, a két helyre egyszerre gondolsz mindkettő megvan és egyszerre mozgatod. elképzelem a galaxist, mint ahogy forgatom az esernyőt.
ez már így is jó, de vanak ütemek és hullámok, ezért a tengely mentén elképzelek egy hullámot. azért csinálom így, mert én is táncolok, pár ütem, amíg elérek oda, de azért rajzoljon ki egy hullámot. nem azért, mert biztosan tudom, hogy ez így jobb, egyszerűen így jobban szeretem. korábban írtam már a tiki-taki játékról, ez ugyanaz csak két távoli pont között.
ez valamiféle multilayer meditáció. korábban már leírtam, hogy többféle meditációs kép már régóta kész van az elmémben, ezek is ilyenek. naprendszer > galaxis > etc. az van, hogy amikor felépítem, vagyis simán csak behívom a meditációs modult, akkor először a galaxis valami távoli helyként jelenik meg, de ha eszedbe jut, hogy tulajdonképpen mi ebben a galaxisban létezünk, akkor sokkal pontosabb, ha úgy képzeled el, hogy körülötted forog a galaxis. szóval beindítom a motort, kicsit járatom, majd egy pár ütemes hullámmal magamra rántom és magam körül forgatom. olyan, mintha közelebb húznám az egészet a tér-időben. nem meggörbítem a teret és a feje tetejére állítom, hanem összehúzom a pontokat.
ide most két videót is berakok, mert az umbrellára kurva sokat meditáltam.


google translate >>


I wanted to put this in the “space engine” first, but since it only exists in my mind anyway and it doesn’t really matter if it exists, because that’s how I meditate and connect to distant points anyway, so I put it in a separate post. you connect the two points in space with a straight line. it doesn’t matter if it’s from the earth to the sun or from the sun to the black hole at the center of the galaxy, it will be a smooth rigid axis first. imagine an umbrella. you hold the galaxy itself as its umbrella. then you can move this in space like Fred Astaire dancing in the rain. yes, it’s that simple.
I would like to note here that the relative speed is infinite, since it is a rigid relationship, you think of two places at the same time, both are there and you move them at the same time. I imagine the galaxy as I spin the umbrella.
this is already good, but there are beats and waves, so I imagine a wave along the axis. I’m doing this because I’m dancing too, a couple of beats until I get there, but draw a wave. not because I know for sure it’s better, I just like it better. I wrote about the tiki-taki game before, it’s the same thing only between two distant points.
it’s a kind of multilayer meditation. I have already described that several meditation images have been ready in my mind for a long time, and these are also like this. solar system > galaxy > etc. the thing is, when I build it, that is, I simply call up the meditation module, the galaxy first appears as a distant place, but when you remember that we actually exist in this galaxy, it is much more accurate to imagine that it revolves around you the galaxy. so I start the engine, run it for a bit, then pull it towards me with a few rhythmic waves and spin it around me. it’s like pulling it all closer in space-time. I don’t bend the space and turn it upside down, but I pull the points together.
I’ll post two videos here now, because I meditated on the umbrella a lot.

mission impossible – phantom protocol

tudom, hogy nem ez a címe, de ez van az elmémben. mindent felcimkézek, azért, hogy a cimke alapján könnyen be tudjam hívni a képet a meditációba (mantra).
mindig nyitott szemmel meditálok, mert meditáció közben élő műsorokat nézek és nagyon fontos a visszajelzés.
olyan, mintha a meditációval felülírnám a valóságot. igen, majdnem minden pillanatban “meditálok”, a hullámokat ráírom a valóságra.
ezekkel a hullámokkal nagyon sok dolgot le tudok kezelni, a gyalogosokat vagy a többi járművet vezetés közben, de gondolj ide bármit, szkennelem a teret, mint egy lézeres védelmi rendszer egy kurva titkos helyen.
igen, amikor “teljesen kész vagyok” vagy hívhatod ezt elmélyülésnek, akkor én is becsukom a szemem, olyankor körülvesz a sötétség és benne, körülöttem a pontok. ezt úgy képzeld el, mint amikor neot nézték a többiek a monitoron.
ez valamilyen pontmátrix.
ilyenkor csak a fekete van (ez a tér) és ilyen villámokhoz hasonló energia-hullámok, meg valamiféle hullámzó porhoz hasonló jelenések, amik folyamatosan mozognak.
az az érdekes, hogy ezek nem ilyen kurva sok bpm-el mozognak, hanem inkább teljesen belassulva, mintha átmenne az egész valamiféle 2d belassított animációba, és meg is van tördelve, mint egy break dance.
nem mindig, de időnként (amikor kedven van rá) színek szerint be vannak kódolva a hullámok és az egész olyan, mintha egy nagyon ősi óceánban hullámoznék veletek.
ez kibaszott jó érzés.
ilyenkor minden együtt van, mozog a tér-idő, mindent értek, minden egy, kurvára egyszerű és nagyon jó.
nem tudom, hogy ez mennyire befolyásolja a valóságot, de teljesen másféle hullámokat generálok.
minden nagyon sima és folyékony, mint amikor létrejöttünk a folyadékban.
imádom. 🙂


google translate >>


I know that’s not the title, but that’s what I have in mind. I label everything so that I can easily call the image into meditation based on the label (mantra).
I always meditate with my eyes open because I watch live shows during meditation and feedback is very important.
it’s like me overwriting reality with meditation. yes, I “meditate” almost every moment, I write the waves onto reality.
I can handle a lot of things with these waves, pedestrians or other vehicles while driving, but you can think of anything, I scan the space like a laser defense system in some fucking secret place.
yes, when I’m “completely ready” or you can call it immersion, then I close my eyes, then I’m surrounded by darkness and in it, around me, the dots. imagine this as when the others were watching neo on the monitor.
this is some kind of dot matrix.
in this case, there is only black (this space) and energy waves similar to lightning, and apparitions similar to some kind of waving dust, which are constantly moving.
the interesting thing is that they don’t move with such a fucking bpm, but rather completely in slow motion, as if the whole thing goes into some kind of 2d slow motion animation, and it’s twisted like a break dance.
not always, but sometimes (when you feel like it) the waves are coded according to colors and the whole thing is as if I am waving with you in a very ancient ocean.
that feels so damn good.
in this case, everything is together, space-time moves, I understand everything, everything is one, fucking simple and very good.
I don’t know how much this affects reality, but I generate completely different waves.
everything is very smooth and liquid like when we were created in the liquid.
I love it. 🙂

az idő múlása | the passage of time

pár napja beraktam egy videót a mechanikus óra működéséről. remélem értetted, hogy miért. van benne forgás, tengely, fogaskerék, áttétel, ingamozgás, rugó. ez az idő egy megjelenési formája és nagyban hasonló, mint ahogy az agyam működik meditáció közben, vagyis állandóan. ebből te is meg tudsz építeni szinte bármilyen virtuális szerkezetet az elmédben. ha figyeltél, akkor észrevetted, hogy van benne egy kis alkatrész, ami másodpercenként 6-ot ketyeg. ez 360 bpm. ezt számold át a valós időre. igen, az elmúlt 25 év minimum 150 volt nekem, ami nagyon sok és akkor most ne menjünk le a ms apró világába. no para, nekem ez nem gond, csinálom, amit elképzeltem, ketyegek, mint egy szerkezet, és egyre jobban élvezem, mert végre látom, hogy változtok velem. ezt azért írtam le, hogy megértsd milyen szinten unatkozom várakozás közben.
kibaszott lassú itt minden


google translate >>


a few days ago I uploaded a video about the operation of a mechanical watch. I hope you understand why. it has rotation, shaft, gear, transmission, pendulum movement, spring. this is a form of appearance of time and is very similar to how my brain works during meditation, i.e. constantly. from this you can build almost any virtual structure in your mind. if you’ve been paying attention, you’ll have noticed that there’s a little part in it that ticks 6 times a second. it’s 360 bpm. convert this to real time. yes, the last 25 years have been at least 150 for me, which is a lot and then let’s not go down into the small world of ms. no para, it’s not a problem for me, I’m doing what I imagined, I’m ticking like a mechanism, and I’m enjoying it more and more, because I can finally see you changing with me. I wrote this so you can understand how bored I am while waiting.
everything is fucking slow here.

hajtómű | engine

azért írom külön, mert ez most körvonalazódik, nem gondolkodtam eddig ezen, de most elképzeltem, hogy is generálom a messzire “érő” hullámokat és azt valahogy beszerelni az űrhajóba.
nagyjából annyi, hogy összekötök két pontot, lesz belőle egy húr és eljátszok rajta egy dalammot. átküldök rajta egy hullámot, de igazából nem egyet, hanem többet, körbefonva húrt. a hullámokat forgás közben a karjaimmal formálom, de ezek csak ilyen szimpla pontokból álló minták a térben, nem kellene hozzá a forgás és a karom vagyis a shiva tánc, mert mindent gondolatban csinálok, de így izgalmasabb az egész, mintha szobrászkodnék a térben.
középen egy nagy, körbe az 5 ágon egy, vagy alul-felül egy, és valamiféle váltakozó mintájú impulzussal, meg kell forgatni az energiát a húron.
tudod, hogy szeretem a köröket, mindig abból indulok, szóval itt is lenne egy alap cirkuláció, így az egész majdnem olyan, mint egy mágneses tekercs. a másik, hogy képzelj el egy fúrót, forog és közben pulzál, így könnyen szétfúrod a falat. ugyanez a feladat, fúrni egy “alagutat” a tér-időbe. vagy a tornádó és hurrikán, nagy energiájú, forog, örvénylik.
nem tudom milyen és mekkora hullámok kellenek, semmit se tudok, nyilván ez is orbitális baromság, de jelenleg ez van a fejemben.


google translate >>


I’m writing it separately because it’s being outlined now, I didn’t think about it until now, but now I imagined how to generate the far-reaching “waves” and somehow install them in the spaceship.
it’s pretty much that I connect two dots, it becomes a string and I play a melody on it. I send a wave through it, but actually not one, but several, wrapped around a string. I shape the waves with my arms while rotating, but these are just patterns made up of such simple points in space, there is no need for rotation and my arms, that is, the shiva dance, because I do everything in my mind, but this way it is more exciting than if I were sculpting in space.
a big one in the middle, one around the 5 branches, or one at the bottom and top, and with some kind of alternating pattern pulse, you have to rotate the energy on the string.
you know I like circles, I always start from that, so there would be a basic circulation here too, so the whole thing is almost like a magnetic coil. the other is to imagine a drill, rotating and pulsating, so you can easily drill through the wall. the same task, drilling a “tunnel” into space-time. or the tornado and hurricane, high energy, rotating, swirling.
I don’t know what and how big waves are needed, I don’t know anything, of course this is also orbital bullshit, but this is what is in my head at the moment.

az én űrhajóm | my spaceship

oké ez csak egy gondolatban létező űrhajó.
amikor elkezdtem mozogni a térben, akkor először ilyen pálcika embernek képzeltem magam, aki a csillagok között mozog, ahogyan a régi játékban összekötöd a pontokat. ez nagyon könnyű és gyors mozgás, de amikor elértem a 7 univerzuum szintet, akkor összeállt az egész egy ilyen kibaszott nagy monstrummá, amit úgy képzelj el, mint egy csillagrombolót a star warsból, ami ötvözve van a battlestar galactica és a stargate universe hajójával. tele fegyverrel és védelemmel. teljesen álcázott, de ez valójában egy party hajó, ahol jól érezzük magunkat és biztonságban vagyunk.
nah ez egy pár hete teljesen átalakult. eldobtam a megszokott hátsó hajtómű elgondolást és a motort a hajó közepére raktam. mivel fontos a redundancia, így nem egy központi híd van, hanem több azonos tudású, amik szinkronban működnek. a hajó kinézete is módosult, mert a tér minden irányban bejárható, így egy ötágú csillag alakú hajóra gondolok. gondoltam arra is, hogy elég egy sima kereszt, de a tengerekben a csillagok ötágúak, és a pentagon is létezik, meg ha megnézel egy bástyát, akkor a 4 szögű kevésbé jól védhető, mint egy ötszög, hiszen jobban körbe tudod lőni a támadókat. meg jobban is lehet manőverezni, ha az ágak végén vannak a sima hajtóművek. kérdezheted, hogy miért nem egy baszott nagy 3 dimenziós megakeresztre gondolok, de ugye van amikor el kell csusszanni szűk helyeken és így nem akadunk bele semmibe. a hajtás hibrid, ezt nem én találtam ki, de azt mondják jó és nyilván a csillagközi utazáshoz más módszerrel kell meghajtani az űrhajót, mint egy naprendszeren belüli drifteléshez, ezért kell a kétféle meghajtás.
a csillagközi utazáshoz valamiféle hullámhajtómű kell, ezt én gravitációs fekete lyuk motornak hívom és azért jó, ha a hajó közepén van, mert így sokkal jobban védhető, gondolj csak a star trek enterprise vicces gondoláira.
ez egy hullámhajtómű, szóval valami olyan designt képzelek el, mint hazimozi rendszer a szobádban, de nem 7.1 vagy ilyen nagyzolós kiépítésben, hanem inkább az elfeledett kvadro változatban. középen egy bazinagy erőmű, körben meg a kisebbek, amik az irányvektor alapján mozgatják a hajót. gondolom észrevetted, hogy ötágú és kvadro, nyilván akkor 5 van belőle, de mivel tudod, hogy fontos számomra a tükrözés, ezért nem is 5, hanem inkább 10 ilyen kisebb hajtómű van, amik a középső nagyból kiindulva mozgatják a hajót a megfelelő irányba.
egy másik gondolat, hogy miért jó, ha a hullámban utazunk és nem rajta. vannak a hullámlovasok, ez elég nehéz mutatvány meglovagolni a hullámokat, de van egy csomó videó, ahol feltűnik egy cápa a hullámban. na azok vagyunk mi. sokkal biztonságosabb benne lenni a hullámban, mint rajta egyensúlyozni.
pár szó a védelemről. minden űrhajón van valami energiapajzs, persze nálam is, de az csak a biztonság miatt. olyan anyagokból kell építkezni, amit nehéz átütni és gondolj a mostani tankokra, tele vannak szögekkel, hogy lepattanjon róla a lövedék, és most megint előhozom a tükröket, igen, olyan design kell, hogy a kívülről érkező romboló energia nagy részét visszatükrözze a semmibe. még egy dolog, hogy a vezérlés teljesen neuron alapú vagyis gondolatvezérelt, mert a harcban nincs időd tologatni a potmétereket, ott az is számít, mennyire vagy gyors.


google translate >>


ok it’s just an imaginary spaceship.
when I started moving in space, I first imagined myself as a stick figure moving among the stars, the way you connect the dots in the old game. it’s very easy and fast movement, but when i got to universe level 7, it all came together into this big fucking monster, think of it like a star destroyer from star wars, combined with a ship from battlestar galactica and stargate universe. full of weapons and protection. it’s completely disguised, but it’s really a party boat where we’re having fun and being safe.
Well, it was completely transformed a few weeks ago. I threw away the usual idea of a rear engine and put the engine in the middle of the boat. since redundancy is important, there is not one central bridge, but several with the same knowledge, which work synchronously. the appearance of the ship has also changed, because the space can be walked in all directions, so I am thinking of a ship shaped like a five-pointed star. I also thought that a plain cross would be enough, but in the seas the stars are five-pointed, and the pentagon also exists, and if you look at a bastion, the 4-pointed one is less well defended than a pentagon, since you can shoot the attackers around better. it is also possible to maneuver better if the smooth engines are at the end of the branches. you may ask why I’m not thinking of a fucking big 3-dimensional megacross, but there are times when you have to slide in tight places and that way you don’t get stuck in anything. the drive is hybrid, I didn’t invent this, but they say it’s good, and obviously for interstellar travel you need to drive the spaceship in a different way than for drifting within the solar system, that’s why you need two types of drive.
interstellar travel requires some kind of wave engine, I call this a gravity black hole engine and it’s good if it’s in the middle of the ship because it’s much better protected, just think of the funny gondolas of star trek enterprise.
it’s a wave drive, so I’m imagining a design like a home cinema system in your room, but not in 7.1 or such a large-scale configuration, but rather in the forgotten quadro version. a large power plant in the middle, and smaller ones in the circle, which move the ship based on the direction vector. I think you noticed that it is pentagonal and quadro, of course there are 5 of them, but since you know that reflection is important to me, there are not 5, but rather 10 of these smaller engines, which move the ship in the right direction starting from the big one in the middle.
another thought is why it is good to ride in the wave and not on it. there are the wave riders, it’s quite a difficult stunt to ride the waves, but there are a lot of videos where a shark appears in the wave. that’s us. it is much safer to be in the wave than to balance on it.
a few words about protection. every spaceship has some kind of energy shield, of course mine too, but it’s just for safety. you have to build from materials that are hard to punch through and think of today’s tanks, they are full of nails to bounce off the projectile, and now I bring out the mirrors again, yes, you need a design that reflects most of the destructive energy coming from the outside back into nothingness. one more thing is that the control is completely neuron-based, that is, thought-controlled, because in the fight you don’t have time to push the potentiometers, it also matters how fast you are.

relativity engine

korábban írtam egy virtuális eszközről, ami a csuklómra van illesztve és hullámokat generál.
ezt simán csak újracimkéztem, mert ugyanúgy működik, mint eddig, de ez egy fontos változás, mert magát a relativitás elméletet emeltem be a működésébe. eddig is hittem benne, de nem gondoltam rá tudatosan, viszont pár hónapja jöttek cikkek, hogy valójában minden relatív és ezen töprengtem is egy keveset és igen, szerintem is így van, hiszen “ezer” éve így működk az elmém. szóval ez nem csak egy sima átcimkézés, hanem egy tudatállapot változás, amiben sokkal jobban elhiszem, hogy gondolatban tudok változtatni az egészen.


google translate >>


I wrote earlier about a virtual device that is attached to my wrist and generates waves.
I simply relabeled this, because it works the same as before, but this is an important change, because I brought the theory of relativity itself into its operation. I believed in it until now, but I didn’t think about it consciously, but a few months ago there were articles that everything is relative, and I thought about it a little, and yes, I think it’s the same, since my mind has been working this way for “thousands” of years. so this is not just a simple relabeling, but a change in state of consciousness, in which I believe much more that I can change the whole thing in thought.