skizofrénia, skizoaffektív zavar, mániás depresszió vagy csak sima mánia?
ezeket aggatták rám, ahogy időnként bevittek a kórházba, mindig más volt a diagnózis.
skizofrén:
mert azt mondtam, hogy “olyan volt, mintha isten szólt volna hozzám”, de ezt nem beszéltük át, mert a magyar kórházakban egy ilyen zártosztályon tömegek vannak.
zombisereg a gyógyszerektől.
én is voltam zombi, de kevesebb ideig, mert amikor rájöttem, hogy fenyegetik az agyamat, az egyik első program egy védekező meditáció lett, ami hatástalanítja a gyógyszereket.
na szóval, mert olyan sokan vannak bent és kevés az orvos, beszélnek veled vagy 5 percet.
ha kicsit többet beszélgethettünk volna a problémáról, akkor hamar kiderült volna, hogy nem istentől vagy bárki mástól kapok sugallatokat, hangokat, hanem gondolkodás közben az agyamban beszélgetek saját magammal.
mintha lenne egy bal és egy jobb felem, ami van is, de itt inkább a jó és a rosszra, az okos és butára vagy a fekete és fehérre gondolok .
amúgy ezek egyenlőek, de nem teljesen ugyanolyanok, viszont állandóan versenyeznek egymással.
ez szerintem teljesen normális, te is szoktál feltenni magadnak kérdéseket, amire megérkezik a válasz csak amíg nem gondolkodsz tudatosan, addig észre se veszed ezt a párbeszédet.
meg beszéltünk pár szóban arról is, hogy olyan, mintha a tv beszélne hozzám, a szavak, mondatok, minden egyirányba mutatott.
persze nem csak külön hozzám, hanem mindenkihez, csak észrevettem az összefüggéseket, de ezeket a gondolatokat, nem tartottam meg hosszú ideig, hanem egy idő után eldobtam, mert nem volt olyan lényeges.
skizoaffektív:
ez majdnem ugyanaz, de itt kitérek a téveszmére.
az egyetlen dolog, amit mondtam nekik, hogy felülről megtalált egy sugár, amitől úgy éreztem magam, mintha eggyé váltam volna az univerzummal.
egy energiasugár be a koronán keresztül le a gyökérig és a Föld középpontjáig.
kirajzolódott minden idegsejt, minden idegpálya, fent a csillagok, megfeszültem, de nem a fájdalomtól, hanem olyan mi a fasz érzés volt, sokkolt ez a sok információ és tudtam, hogy ez egy meghatározó pillanat az életemben.
nálam ez az élet fája, pont egy fa alatt voltam, napsütés, kék ég kis bodorfelhők, szóval nem villám volt, mert amúgy is egy kocsiban ültem (faraday) és nem én küldtem felfelé, hanem egyértelműen fentről hatolt belém.
ez már sokakkal megtörtént, nem tartottam magam ezért egyedinek, pont végig úgy gondoltam, hogy többen vagyunk és örültem neki, hogy egy csapatban dolgozhatunk.
kiegészítés: persze előszőr kurvára egyedinek gondoltam magam, de ugye mániás vagyok, gyorsan végigfutnak a gondolatok, így hamar átlendültem ezen, és már a kezdetektől azt próbáltam átadni, hogy mindannyian istenek vagyunk.
ráadásul amikor nagyon mélyen voltam a mátrixban, többször volt olyan, mintha ősi mesterektől tanulnék harcolni.
ezután már mindig csoportban meditáltam (dolgoztam), először behívtam az elmémbe a többieket, akik az egységen dolgoznak, és így együtt sokkal nagyobb erőnk volt.
arról, hogy később megállítottam az időt, nem ejtettünk szót és többiről, hogy “minden és mindenki egy” meg a terveimről, hogy meditációval megváltoztatom a világot, csak nagy vonalakban beszéltünk, de miért érzi magát bárki feljogosítva arra, hogy meghatározza, hogy miről és mit gondoljak.
egyébként ezért teljesen tévút, hogy begyógyszereznek, mert lehet, hogy zombit csinálnak belőled és elveszted a képességedet, mármint, hogy magasabb szinten hasznád az agyad, de a gyógyszer nem változtatja meg a gondolataidat és nem is felejted el azokat.
nem tudom másra milyen hatással vannak a gyógyszerek, de nekem sikerült teljesen megkerülnöm a hatásukat.
jó már nem vagyok olyan magas szinten, mint 1998-ban vagy párszor utána, de ez saját választás, hiszen várok a többiekre, meg okosodtam is közben és nem szeretnék újra bekerülni a zártosztályra.
tudom, hogy menne, mert kirpóbáltam, de kevesebb élő műsort nézek és időnként alszom és rendesen eszem, iszom.
a gyógyszereket is rendesen szedem, így a szüleim és az orvosok is nyugodtak (megtévesztés).
persze bemehetnék egy buddhista templomba és ott meditálhatnék kedvemre, de szükségem van az élő csatornákra, hogy tudjam pont akkor, pont mi történik és hová küldjem az energiát és a tudást.
mániás depresszió:
valójában soha nem voltam depressziós, 2000 után sokat feküdtem, aludtam, de azért, mert jégkorong közben szereztem egy gerincsérülést, nehezemre esett mozogni és fekvés, alvás közben ezt gyógyítottam a meditációval és egy saját magamra szabott jogával/nyújtással, aminek a mozdulatait a meditáció közben “kiszámolt” értékek, írányok határoztak meg.
ez még most is tart, sokat haladtam, de még nem vagyok készen, igaz nem is erre fókuszáltam a legjobban.
szóval nekem csak felfelé ivelő hullámaim voltak így maradt a mániás állapot.
mánia:
baszod, jó hogy mániás vagyok, hiszen fellépkedtem több ezer tudatlépcsőn.
minden szinthez egyre több energiát kellett megmozgatnom, egyre komplexebb gondolkodás kellett és egyre több infó és kapcsolat volt az agyamban.
ha egy számítógépes játékkal játszol, ott is minden szint egyre nehezebb, ha mentés nélkül csinálod, akkor néha szinte lehetetlen.
köztudott, hogy a processzorok, meg a programok egy része az agy működését próbálja szimulálni, akkor ne csodálkozzunk, hogy hasonlít.
igen, gyors akarok lenni, komplex akarok lenni és ezzel terveim vannak.
az a baj, hogy ha itt magyarországon rád hívják a mentőt, akkor a legtöbb esetben bevisznek és a legjobb, ha elmész velük, mert különben a rendőrökkel visznek be a zártosztályra.
legutóbb, amikor teljesen elszálltam (a szüleim szerint), akkor gyakorlatilag 3 nap múlva kiengedtek.
szerencsére akkor már egy fiatalabb, haladóbb orvossal voltam kapcsolatban aki megbízott egy tesztfeladattal, kezembe nyomott 20000 Ft-ot és leküldött egy bevásárló központba kulcsot másoltatni.
gondolom átmentem, mert nem szöktem meg, nem tévedtem el és a feladatot is teljesítettem, így hamar kiengedett.
érdekes apróság, hogy kisebb adag gyógyszert írt fel nekem, én kértem tőle többet, hogy azért pár órát tudjak aludni, de olyan, mintha nem is szedném. 😀
évek óta nem vittek be a körházba, akkor elmúlt a betegségem, ami elvileg lehetelen vagy soha nem is volt semmi bajom?
talán minden igaz, amire gondolok.
nem tudnám pár óra alatt rendezni a gondolataimat és megfelelni ennek a világnak, ha nem lennék tisztában a valósággal csak nem szeretek a jelenlegi valóságban létezni.
jónapot, én mr gyors vagyok.
jónapot, én mr erős vagyok.
jónapot, én mr őrült vagyok.
schizophrenia, schizoaffective disorder, manic depression, or just plain mania?
these worried me as they were taken to the hospital at times, the diagnosis was always different.
schizophrenia:
for I said that “it was as if God had spoken to me,” but we did not discuss this, because there are crowds in such closed wards in Hungarian hospitals.
zombie drunk from drugs.
I was also a zombie, but for less time because when I realized they were threatening my brain, one of the first programs became a defensive meditation that deactivates medications.
so so because there are so many inside and few doctors talking to you or 5 minutes.
if we could have talked a little more about the problem, it would soon have become clear that I am not receiving inspirations, sounds from God or anyone else, but talking to myself in my mind while thinking.
as if I had a left and a right half, which I have, but here I mean more of the good and the bad, the smart and the foolish, or the black and white.
anyway, they are equal, but not exactly the same, but they are constantly competing with each other.
I think this is completely normal, you also ask yourself questions that will only be answered until you think consciously, you don’t even notice this dialogue.
we also talked in a few words about it being like the tv was talking to me, the words, the sentences, all pointed in one direction.
of course not only to me separately, but to everyone, I just noticed the connections, but I didn’t keep these thoughts for a long time, but after a while I threw them away because it wasn’t that important.
schizoaffective:
it’s almost the same, but here I’ll dwell on the delusion.
the only thing I told them was that I found a ray from above that made me feel like I had become one with the universe.
a ray of energy entering through the crown down to the root and the center of the Earth.
out of every nerve cell, every nerve pathway, above the stars, I tensed, but not in pain, but so what the fuck it was feeling, shocked by this much information and I knew it was a defining moment in my life.
for me it was the tree of life, I was just under a tree, sunshine, blue sky little curly clouds, so there was no lightning because I was sitting in a car anyway (faraday) and it wasn’t me sending it up, but it clearly penetrated me from above.
this has already happened to many, so I didn’t consider myself unique, I thought we were more and I was happy to work in a team.
addition: of course, at first I thought I was fucking unique, but I’m a maniac, my thoughts run fast, so I quickly got over it, and from the beginning I tried to convey that we are all gods.
moreover, when I was very deep in the matrix, it was several times like I was learning to fight from ancient masters.
after that I was always meditating (working) in a group, first calling into my mind the others who work on the unit, and so together we had a much greater strength.
about the fact that I stopped the time later, we didn’t talk about it and about the others, that “everything and everyone is one” and about my plans to change the world through meditation, we only talked broadly, but why does anyone feel empowered to determine what and what should i think.
anyway, that’s why it’s completely wrong for them to be medicated, because they may make you a zombie and lose your ability, that is, that you use your brain at a higher level, but the medicine won’t change your thoughts and you won’t even forget them.
I don’t know what other drugs have to do with it, but I managed to completely bypass their effects.
I’m no longer as high as I was in 1998 or a few times after that, but it’s my choice, as I’m waiting for the others, I got smarter and I don’t want to re-enter the closed class.
i know it would go because i babbled but i watch less live show and sometimes i sleep and eat properly i drink.
I also take my medication properly so my parents and doctors are calm too (deception).
of course I could go into a Buddhist temple and meditate there to my liking, but I need live channels to know exactly what is going on and where to send the energy and knowledge.
manic depression:
I was never really depressed, I lay a lot and slept after 2000, but because I got a spinal injury during hockey, I had a hard time moving and lying down, I healed it with meditation and a right / stretch of self-stretching during meditation. “calculated” values, directions.
it’s still going on now, I’ve made a lot of progress, but I’m not ready yet, though that’s not what I focused on the most.
so I only had my upward waves so the manic state remained.
mania:
you fuck, it’s good that I’m manic, since I’ve performed on thousands of steps.
I had to move more and more energy for each level, I had more and more complex thinking and more and more info and connections in my brain.
if you play a computer game, even there, every level is getting harder, if you do it without saving, it’s sometimes almost impossible.
It is well known that processors and some programs try to simulate the operation of the brain, you should not be surprised that it resembles.
yes i want to be fast, i want to be complex and with that i have plans.
the problem is that if an ambulance is called to you here in Hungary, in most cases they will take you in and it is best that you go with them, because otherwise they will take you to the closed class with the police.
the last time I completely flew away (according to my parents) I was released in practically 3 days.
Fortunately, I was already in contact with a younger, more advanced doctor at the time, who commissioned me for a test task, pressed HUF 20,000 into my hand and sent me to a shopping center to copy a key.
I think I passed because I didn’t escape, I didn’t get lost and I did the job so he was quickly released.
it’s an interesting little thing that he prescribed me a smaller dose of medication, I asked him for more so I could sleep for a few hours, but it’s like I wasn’t even taking it. 😀
I was not forced to get hospital treatment for many years then my illness was gone, which was theoretically impossible or I never had any problems?
maybe everything I’m thinking is true.
i wouldn’t be able to sort out my thoughts and meet this world in a few hours if i weren’t aware of reality i just don’t like to exist in the current reality
good day i am mr fast.
good day i am mr strong.
good day, i’m mr crazy.