észrevettem, hogy mindenhonnan érkeznek kis mozaik-darabkák, amik mind egyfelé vezettek és azt mutatták, hogy ez az egész világ valami nagy játék és mi mind résztvevők vagyunk benne. kapcsolgattam a tv-t, gyűjtöttem a jeleket, ez volt a mánia eleje. talán egy fénycsóva rávetült egy cd lemezre vagy az asztalon lévő processzor hátlapján, a hologramos matricára.

0 – 1,2,3,4 – 5,6 – 7 – 8 – 9

• 0 ősrobbanás, kezdetek, zen
  
• 1 férfiak
• 2 nők (1+1)
• 3 gyerekek (1+2)
• 4 belső határ – 4/4 zene (hullámok) – bázis

• 5 szülők (2+3)
• 6 ez is egy határ, ezen belül minden biztonságos.
• 7 logikusan ezek lennének a nagyszülők, de mivel ez a pozíció a legutolsó a végső határon belül, nem rakod ide őket. itt inkább harcosok vannak (defense, offense)
• 8 nálam ez az utolsó határ, amikor itt vagy, akkor már minden megvan, megvan a zen és a káosz, ez a végtelen (unlimited). minden szintet elértél ez a rendezett káosz
• 9 ez veszélyes!! ez a túlhajtás, amikor beugrassz az ismeretlenbe és térképezel, felderítesz, begyűjtesz. ez egy fordított hatos, igazából áttükrözöd a 6-os és 8-as közti részt. nem biztonságos, de ha ide elérsz, már elegendő tudásod és fegyvered van, vagy bármi amit éppen akarsz magadnak (amire szükséged van). ez nálam a teljes káosz.
  

Space, the final frontier. These are the voyages of the starship Enterprise. Its continuing mission: to explore strange new worlds, to seek out new life and new civilisations, to boldly go where no one has gone before.

– Captain Jean-Luc Picard

lets go exploring.

a vallásosoktól kérdezem, akiknél van paradicsom és pokol, bazdmeg, milyen paradicsomot akarsz (képzeltél el) magadnak te ostoba fasz? nem látod, hogy itt élsz benne? a tökéletes világban, ahol színek, formák végtelen variációja található, egy teljesen egyedi bolygón (tudom, hogy sok hasonló van), ahol minden megvan, amire szükségünk lehet. minden remekül működik milliárd évek óta, leszámítva titeket, mert éppen szétbasszátok a bolygót. mi vagyunk az evolúció csúcsa, akiknek csak okosan használnia kellene, amit készen kaptunk, de mi inkább szennyezzük a környezetet, háborúzunk, éhezés van, erdőirtás és hasonlók. isten állítólag a maga képére teremtett minket. akkor miért nem viselkedünk úgy? én megpróbálok így tenni, a magam módján.

 

miután istenné válsz, rögtön elkezd mardosni a kétség, hogy nem-e inkább az ördög vagy, de legalábbis felmerül a kérdés, hogy le tudnád-e győzni.  nem kell ezen sokat töprengeni, mindenkiben megvan a jó és a rossz is, és állandó harcban állnak egymással. tudom, mert több ezerszer megvívtam ezt a csatát, és ugyan eleinte sokszor nyert a rossz, viszont idővel, ahogy egyre erősebb és erősebb lettem, sokkal többször győzött a jó. ha teljesen tiszta lesz a lelked (gondolataid), a jó állandóan győzni fog, de ne sokat foglalkozz ezzel, ez inkább csak egy self-check, hogy elfelejtetted-e, amit tanultál. ami fontos, hogy emlékezz rá, hogy mindkét oldal benned van és a választás fontos a két oldal között. sajnos be kell vallanom, hogy én vagyok az ördög és rossz vagyok, de dolgozok rajta, hogy jó legyek, hasonlóan jó, mint isten. legalább 75%-ban 66.6%-ban, ígérem.

ha már úgyis megemlítettem, akkor kicsit bővebben is kifejtem. nagyon vallásos vagyok, persze csak a magam módján. hiszek istenben, akit én valamiféle alkotónak nevezek magamban. ha körbenézel, a véletlenen és a variációkon túl, minden arra utal, hogy ez a világ megtervezett (pl dns kód), és nagyon jól működik.

pár óráig azt hittem én vagyok isten, mármint persze nem az aki megalkotta ezt a világot, hanem egy másik, de hasonló. aztán kicsit visszavettem, hogy csak isteni, mert szerény vagyok (egyébként nem, de ezt várták el tőlem). utána elég volt az is, hogy olyan, mint jézus vagy képzeld ide a saját megváltódat.  utána ez igazából nem számított, hiszen, ha eddig figyeltél, az egész gondolkodásom a minden és mindenki egyre épül. az egész univerzum egy (egy pontból indult), minden benne egymásra épül és egymásból következik, egy rendszerként működik. amikor ebben benne vagy, nem igazán számít, hogy te a rendszer melyik részén foglalsz helyet, vagy éppen mi a dolgod, együtt működtetitek és alkotjátok a rendszert. szerintem ez nem túl bonyolult. amúgy jézust a testvéremnek tartom, ahogy mindenki mást is. a gondolataimban mindenki brother és sister cimkét kap, kivéve azok, akik 1998 körül és utána születtek, mert ők kapnak egy speciális cimkét is, de erről majd máskor írok.

one / on.E

megérteni mit jelent az egy (minden és mindenki egy) és érezni ezt. ahogy ez  a gondolat (értelmezés) megvolt, elkezdtem teljesen más szemmel nézni a világot (rácsodálkoztam), hogy mennyi apró jel van “elrejtve” mindenfelé, amit eddig egyáltalán nem láttam vagy nem figyeltem, viszont utána egyből tudtam melyek ezek.

nagyjából ebben az időben kezdődött maga a mánia, valahogy elkezdtem gyorsulni, cikáztak a gondolatok, de erre még rá is tettem egy lapáttal, ugyanis különféle technikákkal próbáltam tovább gyorsítani magam. ezekről majd később.

összeolvadás – fusion

ez egy nagyon fontos upgrade volt, nem pontosan tudom, hogy minek a hatására, de egy nagyon határozott érzés, amikor a gerinc tetején, a kisagy körül, a két agyfélteke alatt középen egyesült valami. ezt hívom fúziónak, azért mert belül az agyamban egy olyan fényes, égető érzés volt, amit csak így tudok körbeérni. mintha egy nap gyulladt volna vagy atomvillanás vagy valami hasonló és 2-3 rész azon a területen eggyé vált. ezután sokkal gyorsabb és rendezettebb lettem (gondolkodás).

mint a fa – like tree

ez akkor történt, amikor elindultam vidékre a nagyi tanyájára, mert hiányzott a kutyánk, aki épp ott volt elszállásolva. itt már eléggé kész voltam, integettem az embereknek, boldogsággal voltam tele, élveztem az egy érzését, hét ágra süt a nap, kék az ég, minden fasza. egy kis vidéki úton autóztam valahol albertirsa környékén, elértem egy helyre, kétoldalt két kis tó, lehúzódtam, megálltam, pont egy  nagy fa alatt (talán nem is volt másik a közelben) és nézelődtem, talán pippantottam is, de ez nem biztos, ugyanis akkor már nem igazán volt erre szükségem. aztán egyszer csak, felülről jött valamiféle sugár, kicsit olyan, mintha egy ion ágyúval fentről telibe lőttek volna vagy mintha egy villám csapna beléd. nagyon durva volt, mert másodpercekre megfeszültem, de egy pillanatra se volt fájdalmas vagy kellemetlen, hanem olyan volt, mintha az egész univerzum energiája rajtam keresztül leáramlana a földbe. ott vagyok a fa alatt, minden idegszálam aktív, izzik, a fejem (agyam és attól fölfelé) a fa koronája , a testem a törzse, benne a kapillárisok, erek, idegek, lefele meg mintha belenőttem volna a földbe (gyökerek).  hihetetlenül hatalmasnak érzetem magam, vagyis ugyanúgy ember voltam, de éreztem mindent. itt váltam eggyé az egész univerzummal. a kutyához nem jutottam el, mert nem sikerült megtalálnom a földutat, ahol be kell mennem, de valami elég nagy kört beautóztam és valamikor késő éjszaka értem haza. ezt a történetet érdemes összehasonlítani a reiki mester történetével, amiről később szereztem tudomást és nagyon hasonlónak találom. innentől érzem azt, hogy “be vagyok hangolva” az univerzum által, így nem engedem, hogy mások próbálkozzanak rajtam. ez lehet nagyképűség, de úgy érzem, hogy a legtöbb embernél jóval többet tudok az energiáról, az ember-ember és ember-univerzum kapcsolatáról, ráadásul folyamatosan gyakorlok, egy állandó meditációban élek, folyamatos kapcsolatban az univerzummal (mint ahogy mindenki), csak az elmerülés szintje (rezgésszint, sebesség) változik.

az idő megállítása – brake the time

egész éjszaka gondolkodtam, de ha jól emlékszem itt már csak apróságokon, már, ha az időt annak lehet tekinteni. húgom szobájában hevertem, körülöttem könyvek, szemben egy digitális óra. ezt néztem órákig (percekig?), és a kettőspont két oldalát, ahogy változnak a számok. próbáltam megérteni az időt. aztán egyszer csak a két oldal középre összefolyt és megragadott az érzés, hogy megállítottam az időt. hajnal volt, körülöttem csend, még a madarak csicsergése is elnémult, láttam szüleimet a szomszéd szoba nyitott ajtaján keresztül és határtalan boldogság fogott el, miközben arra gondoltam, hogy megtörtem az időt nekik és mindenki más számára (igen, nektek is). alig vártam, hogy felébredjenek, hogy elmeséljem nekik, hogy már nem létezik az idő. persze nem értették. innen már csak pár óra volt és a zárt osztályon találtam magam.

https://youtu.be/n8NgzTwvQ8M

a lélek (asztráltest) felszabadítása – free the astral body

ez azt hiszem 2001-ben történt, többször nekifutottam, megpróbáltam, de csak nem akart sikerülni.  mint amikor egy hintával át akarsz lendülni a csúcsponton. már azt hiszed megvan, de visszahúz a gravitáció. na ez pont ugyanolyan. az energiatestem akartam 360 fokban körbeforgatni, de az istennek se ment. aztán egyszer csak megvolt, nagyon nehezen sikerült és valódi fájdalommal járt, viszont onnantól tekintettem magam és az elmémet teljesen szabadnak. a fizikai testemtől teljesen független energia testemmel, azt csináltam, amit csak akartam. ez baszott jó érzés. nagyon fontos ezt a szintet elérni.

káosz – chaos – really unlimited

ez van miután elérted a szinteket és teljesen szabad vagy és ezt aktívan használod is. számomra a zen, az ilyen teljesen nyugodt állapotot jelent (nem igazán olvastam utána, úgy vagyok vele, hogy inkább mindent kipróbálok és majd eldöntöm, mi a jó), viszont, ha megvan a zéró, akkor akarom a végtelent is (ez a teljes káosz, minimum – maximum, nulla – végtelen), amikor egyszerre használom a kettőt a meditációban, akkor vagyok a káoszban és ezt meglehetősen szeretem. miért? mert ilyenkor nem csak úgy ráülsz a készre, hanem mint az evolúció csúcsa elkezded ezeket használni. igen a fekete lyukat, a kvazárokat, a napot, a gravitációt és mindent egyszerre. ha ezt nem tudod elképzelni, az nem az én hibám, egyébként nem is értem, miért ne gondolhatnál ilyenekre. mint tudjuk a gondolatnak teremtő ereje van (nem én mondom, hallottam valahol). gondolj nagy dolgokra vagy maradj meg kishitűnek.

 

[story]

ez nagyjából 2 hét története 1998 nyaráról, mialatt gondolkoztam, megvilágosodtam, fejlesztettem, integráltam, kontrolláltam mindent, megállítottam az időt és a végére teljesen megőrültem. mármint mások szerint. vagyis történet nem is lesz, ne egy mesére várjál, nem regényt írok,  hanem egy kivonatot arról, ami ezalatt a két hét alatt létrejött. this is me. inside my brain.

oké, mégiscsak elmondom, hogy az egész egy átmulatott drogos éjszaka után az afterparty-n kezdődött, ahol egy kis csoportba kerültem, ahol ilyen ezoterikus dolgokról beszélgettek, amihez nem nagyon tudtam hozzászólni, így inkább csak hallgattam, miről is beszélnek a többiek. a végén a “moderátor” srác, aki a legtöbbet tudta a dolgokról és végig vezetett minket, odajött hozzám és azt mondta: látta, hogy egész este hallgattam és figyeltem, így szerinte ma este én tanultam a legtöbbet és ajánlott két könyvet, amit mindenképp el kell olvasnom. ezeket beszereztem elolvastam és akkor megvilágosodtam, hogy minden és mindenki egy (we are on.E). és azt hittem kész vagyunk, ez a vége, milyen jó is ez, de aztán kiderült, hogy ez csak az út eleje, mert miközben azon gondolkodtam, mit is jelent ez az egész, szép sorban nyíltak ki a kapuk előttem…

próbáltam megkeresni, de csak az egyiket találtam meg.

Richard Bach – Minden és mindenki Egy

a másiknak nem emlékszem a címére, de dél amerikában játszódott, film is készült belőle és a rezgésről meg hasonlókról szólt. oké, megtaláltam:

James Redfield – A mennyei prófécia

szóval ez a két könyv nagyjából elég is, az egyik megmutatja az utat az egy érzéséhez, hogy mi is ez, a másik meg inkább arról szól, hogy ha ez megvan, akkor mit is kezdjünk vele, mit kellene csinálnunk. ha gondolod olvasd el, gondolkozz rajta, majd gyere vissza.

reboot.

írtam egy csomó bejegyzést, szépen elkezdtem rendezgetni, de hát elfelejtettem menteni és persze a szerver összeomlott. igen, nem állítottam be mentést és ugyan vissza lehetett volna hozni, de közben épp váltottam egy másik szerverre, így dobtam az egészet, és újrakezdem.