ugye ez az egész univerzum egy hatalmas zen állapottal kezdődött, amikor is a még nem tudjuk miben, az ősrobbanás előtt volt egy pont.
ebből lett egy hatalmas káosz, amiben élünk most.
ezen merengj el egy picit, hogy az egy pontból lett minden energia, minden atom, minden tudás, és a végtelen méret, amiben jelenleg élünk és fejlődünk.
ezek nagy része végtelenül kevés idő alatt alakult ki és az eltelt időben a nagy része megszelidült, “újra zen lett” és azon belül maradtak lokális káoszok.
megint előveszem a mérleg énem.
gondolj csak egy piaci zöldséges kétkarú mérlegre.
nincs rajta semmi, abszolút > zen.
rádobsz valamit, kileng, csúcs > káosz.
ellensúlyozod, megállapodik > zen.
ez persze már nem ugyanaz a zen, hiszen mindkét oldalon van valami plusz, amit mi helyeztünk oda.
vagy gondolj egy nyugodt tó vizére > zen.
beledobsz egy kavicsot, hullámot keltesz > káosz, majd szépen lecsillapodik és kisimul >> zen.
zen > káosz > zen.
a zenben keltett káosz megnyugvása után, már nem az eredeti zen állapot áll vissza, hanem több lesz azzal a káosz hullámmal, amit előtte mi vagy valami más erő okozott benne.
lehet, hogy az energiaszint nem változik, és kívülről nézve ugyanazt a zent látjuk újra, de mi tudjuk, hogy közben az egész megváltozott, átalakult és remélhetőleg több lett, mint előtte volt.
zen > káosz > zen.
ez így úgyanúgy egy hullámforma, ami meghatározza az életed és meg kell tanulnod a helyén kezelni.
nem lehetsz mindig zenben és káoszban sem, hanem ezeket a hullámokat kell tudnod kezelni.
ez így van mindennel az életben.
egyes elméletek szerint, az univerzum a tágulás után megáll és magába roskad.
szerintem meg nem, minek roskadna magába, hiszen onnan indult.
olyan, mintha ez az egy pontba fókuszált mindenség, valamiért elkezdett volna terjeszkedni és fejlődni, hogy betöltse a teret.
vagy esetleg valami külső behatás felrobbantotta volna (támadás).
a lényeg, hogy olyan ez a viselkedés a mindenségtől, mintha bekapcsolt volna egy nagyon profi védelmi mechanizmus, ami megpróbálja újra kialakítani a kapcsolatokat a szétrepülő részekkel, mintegy egyben tartva az egészet.
végtelenül rövid idő alatt alakultak ki azok az erők, amik ma müködtetik az univerzumot, és szerintem az egész káosz hullám, amit mi univerzumnak nevezünk, idővel szépen belesimul az egyelőre nem tudjuk mibe és egybeolvadnak, mintegy kiegészítve egymást.
a meditációmban leginkább a gemoteriát és a fizikát használom.
mindent feloszotttam zen vagy káosz oldalra.
az egy pont, a vonal, a kör, a házomszög és a négyzet inkább zen, mert ahhoz az oldalhoz van közelebb.
az öt már határeset és a több meg még inkább.
viszont sokat gyakorolsz, így egyre több vonalat, szöget, alakzatot tudsz kezelni egy meditációban, így a zen határa kitolódik és a káosz kevesebb lesz, ahogy haladunk a megnyugvás felé.
right, this whole universe started with a huge zen state, when there was a point before the big bang, we don’t know what yet.
this has become a huge mess that we live in now.
think about this a little bit, that all energy, all atoms, all knowledge, and the infinite size in which we currently live and develop came from a single point.
most of them were formed in an infinitesimal amount of time and in the time that passed most of them were tamed, “became zen again” and local chaos remained within them.
I take out the scales again.
just think of a vegetable market two-arm scale.
there is nothing on it, absolutely > zen.
you throw something at it, it swings, peak > chaos.
you counterbalance, agree > zen.
of course, this is no longer the same zen, since there is something extra on both sides that we put there.
or think of the water of a calm lake > zen.
you throw a pebble in it, you create a wave > chaos, then it calms down nicely and smooths out >> zen.
zen > chaos > zen.
after the chaos created in zen calms down, the original zen state will no longer be restored, but will be more with the wave of chaos that we or some other force caused in it before.
maybe the energy level doesn’t change and from the outside we see the same zen again, but we know that in the meantime it has all changed, transformed and hopefully become more than it was before.
zen > chaos > zen.
it’s a waveform that determines your life and you have to learn to handle it in place.
you can’t always be in zen and chaos, but you have to be able to handle these waves.
it’s like that with everything in life.
according to some theories, the universe stops expanding and collapses in on itself.
I don’t think so, why bother, since it started from there.
it’s as if this everything focused in one point has somehow begun to expand and develop to fill the space.
or perhaps some external influence would have blown it up (attack).
the point is that this behavior from everything is as if a very professional defense mechanism has been activated, which tries to re-establish the connections with the flying parts, as if holding the whole together.
the forces that operate the universe today were formed in an infinitely short time, and I think that the whole wave of chaos that we call the universe will smoothly blend into what we don’t know yet and merge into one, as if complementing each other.
in my meditation I mostly use gemotheria and physics.
I divided everything into zen or chaos.
the one point, the line, the circle, the house angle and the square are more Zen because they are closer to that side.
five is already a borderline case and more is even more so.
on the other hand, you practice a lot, so you can handle more and more lines, angles, and shapes in a meditation, so the limit of zen is pushed out and the chaos becomes less as we move towards calmness.