korábban már “felvázoltam” egy emberi agyakból épített kvantum számítógépet, de a minap láttam erről egy részt a “Morgan Freeman – a féreglyukon át” című műsorból és rájöttem, hogy ezt próbálom megvalósítani meditáció közben.
az elmém egy részével (neuronok egy csoportjával), az univerzum egy bizonyos kisebb vagy nagyobb egységére próbálok hatni, azzal kapcsolatba kerülni és a bennem keletkező hullámokat (állapotot) érezhetően átadni.
gondolom nem szükséges, hogy minden egyedi pontnak a térben meglegyen a máshol létező megfelelője, mert akkor kellene egy másik ugyanilyen univerzum a teljes kvantum-összefonódáshoz.
nem tudom érted-e, hogy én ezt elhiszem, valóságosnak tartom és egyben fontosnak is, mert nem hiszek abban, hogy több száz vagy ezer (fény)évet kellene utaznunk, hogy felvegyük a kapcsolatot egy távoli részünkkel.
akkor miért van a gondolat?
I have previously “outlined” a quantum computer made of human brains, but the other day I saw a section about it on from the show “Morgan Freeman – through the wormhole” and I realized that this is what I try to do during meditation.
with a part of my mind (a group of neurons), I try to affect a certain smaller or larger unit of the universe, to get in touch with it and to transmit the waves (state) generated in me perceptibly.
I think it is not necessary for every single point in space to have a counterpart existing elsewhere, because then another identical universe would be needed for complete quantum entanglement.
I don’t know if you understand that I believe this, I consider it real and also important, because I don’t believe that we should travel hundreds or thousands of (light) years to contact a distant part of us.
then why the thought?