Categories
Uncategorized

a fejlődés útja – moments – timeline?

one / on.E

megérteni mit jelent az egy (minden és mindenki egy) és érezni ezt. ahogy ez  a gondolat (értelmezés) megvolt, elkezdtem teljesen más szemmel nézni a világot (rácsodálkoztam), hogy mennyi apró jel van “elrejtve” mindenfelé, amit eddig egyáltalán nem láttam vagy nem figyeltem, viszont utána egyből tudtam melyek ezek.

nagyjából ebben az időben kezdődött maga a mánia, valahogy elkezdtem gyorsulni, cikáztak a gondolatok, de erre még rá is tettem egy lapáttal, ugyanis különféle technikákkal próbáltam tovább gyorsítani magam. ezekről majd később.

összeolvadás – fusion

ez egy nagyon fontos upgrade volt, nem pontosan tudom, hogy minek a hatására, de egy nagyon határozott érzés, amikor a gerinc tetején, a kisagy körül, a két agyfélteke alatt középen egyesült valami. ezt hívom fúziónak, azért mert belül az agyamban egy olyan fényes, égető érzés volt, amit csak így tudok körbeérni. mintha egy nap gyulladt volna vagy atomvillanás vagy valami hasonló és 2-3 rész azon a területen eggyé vált. ezután sokkal gyorsabb és rendezettebb lettem (gondolkodás).

mint a fa – like tree

ez akkor történt, amikor elindultam vidékre a nagyi tanyájára, mert hiányzott a kutyánk, aki épp ott volt elszállásolva. itt már eléggé kész voltam, integettem az embereknek, boldogsággal voltam tele, élveztem az egy érzését, hét ágra süt a nap, kék az ég, minden fasza. egy kis vidéki úton autóztam valahol albertirsa környékén, elértem egy helyre, kétoldalt két kis tó, lehúzódtam, megálltam, pont egy  nagy fa alatt (talán nem is volt másik a közelben) és nézelődtem, talán pippantottam is, de ez nem biztos, ugyanis akkor már nem igazán volt erre szükségem. aztán egyszer csak, felülről jött valamiféle sugár, kicsit olyan, mintha egy ion ágyúval fentről telibe lőttek volna vagy mintha egy villám csapna beléd. nagyon durva volt, mert másodpercekre megfeszültem, de egy pillanatra se volt fájdalmas vagy kellemetlen, hanem olyan volt, mintha az egész univerzum energiája rajtam keresztül leáramlana a földbe. ott vagyok a fa alatt, minden idegszálam aktív, izzik, a fejem (agyam és attól fölfelé) a fa koronája , a testem a törzse, benne a kapillárisok, erek, idegek, lefele meg mintha belenőttem volna a földbe (gyökerek).  hihetetlenül hatalmasnak érzetem magam, vagyis ugyanúgy ember voltam, de éreztem mindent. itt váltam eggyé az egész univerzummal. a kutyához nem jutottam el, mert nem sikerült megtalálnom a földutat, ahol be kell mennem, de valami elég nagy kört beautóztam és valamikor késő éjszaka értem haza. ezt a történetet érdemes összehasonlítani a reiki mester történetével, amiről később szereztem tudomást és nagyon hasonlónak találom. innentől érzem azt, hogy “be vagyok hangolva” az univerzum által, így nem engedem, hogy mások próbálkozzanak rajtam. ez lehet nagyképűség, de úgy érzem, hogy a legtöbb embernél jóval többet tudok az energiáról, az ember-ember és ember-univerzum kapcsolatáról, ráadásul folyamatosan gyakorlok, egy állandó meditációban élek, folyamatos kapcsolatban az univerzummal (mint ahogy mindenki), csak az elmerülés szintje (rezgésszint, sebesség) változik.

az idő megállítása – brake the time

egész éjszaka gondolkodtam, de ha jól emlékszem itt már csak apróságokon, már, ha az időt annak lehet tekinteni. húgom szobájában hevertem, körülöttem könyvek, szemben egy digitális óra. ezt néztem órákig (percekig?), és a kettőspont két oldalát, ahogy változnak a számok. próbáltam megérteni az időt. aztán egyszer csak a két oldal középre összefolyt és megragadott az érzés, hogy megállítottam az időt. hajnal volt, körülöttem csend, még a madarak csicsergése is elnémult, láttam szüleimet a szomszéd szoba nyitott ajtaján keresztül és határtalan boldogság fogott el, miközben arra gondoltam, hogy megtörtem az időt nekik és mindenki más számára (igen, nektek is). alig vártam, hogy felébredjenek, hogy elmeséljem nekik, hogy már nem létezik az idő. persze nem értették. innen már csak pár óra volt és a zárt osztályon találtam magam.

a lélek (asztráltest) felszabadítása – free the astral body

ez azt hiszem 2001-ben történt, többször nekifutottam, megpróbáltam, de csak nem akart sikerülni.  mint amikor egy hintával át akarsz lendülni a csúcsponton. már azt hiszed megvan, de visszahúz a gravitáció. na ez pont ugyanolyan. az energiatestem akartam 360 fokban körbeforgatni, de az istennek se ment. aztán egyszer csak megvolt, nagyon nehezen sikerült és valódi fájdalommal járt, viszont onnantól tekintettem magam és az elmémet teljesen szabadnak. a fizikai testemtől teljesen független energia testemmel, azt csináltam, amit csak akartam. ez baszott jó érzés. nagyon fontos ezt a szintet elérni.

káosz – chaos – really unlimited

ez van miután elérted a szinteket és teljesen szabad vagy és ezt aktívan használod is. számomra a zen, az ilyen teljesen nyugodt állapotot jelent (nem igazán olvastam utána, úgy vagyok vele, hogy inkább mindent kipróbálok és majd eldöntöm, mi a jó), viszont, ha megvan a zéró, akkor akarom a végtelent is (ez a teljes káosz, minimum – maximum, nulla – végtelen), amikor egyszerre használom a kettőt a meditációban, akkor vagyok a káoszban és ezt meglehetősen szeretem. miért? mert ilyenkor nem csak úgy ráülsz a készre, hanem mint az evolúció csúcsa elkezded ezeket használni. igen a fekete lyukat, a kvazárokat, a napot, a gravitációt és mindent egyszerre. ha ezt nem tudod elképzelni, az nem az én hibám, egyébként nem is értem, miért ne gondolhatnál ilyenekre. mint tudjuk a gondolatnak teremtő ereje van (nem én mondom, hallottam valahol). gondolj nagy dolgokra vagy maradj meg kishitűnek.