[story]
ez nagyjából 2 hét története 1998 nyaráról, mialatt gondolkoztam, megvilágosodtam, fejlesztettem, integráltam, kontrolláltam mindent, megállítottam az időt és a végére teljesen megőrültem. mármint mások szerint. vagyis történet nem is lesz, ne egy mesére várjál, nem regényt írok, hanem egy kivonatot arról, ami ezalatt a két hét alatt létrejött. this is me. inside my brain.
oké, mégiscsak elmondom, hogy az egész egy átmulatott drogos éjszaka után az afterparty-n kezdődött, ahol egy kis csoportba kerültem, ahol ilyen ezoterikus dolgokról beszélgettek, amihez nem nagyon tudtam hozzászólni, így inkább csak hallgattam, miről is beszélnek a többiek. a végén a “moderátor” srác, aki a legtöbbet tudta a dolgokról és végig vezetett minket, odajött hozzám és azt mondta: látta, hogy egész este hallgattam és figyeltem, így szerinte ma este én tanultam a legtöbbet és ajánlott két könyvet, amit mindenképp el kell olvasnom. ezeket beszereztem elolvastam és akkor megvilágosodtam, hogy minden és mindenki egy (we are on.E). és azt hittem kész vagyunk, ez a vége, milyen jó is ez, de aztán kiderült, hogy ez csak az út eleje, mert miközben azon gondolkodtam, mit is jelent ez az egész, szép sorban nyíltak ki a kapuk előttem…
próbáltam megkeresni, de csak az egyiket találtam meg.
Richard Bach – Minden és mindenki Egy
a másiknak nem emlékszem a címére, de dél amerikában játszódott, film is készült belőle és a rezgésről meg hasonlókról szólt. oké, megtaláltam:
James Redfield – A mennyei prófécia
szóval ez a két könyv nagyjából elég is, az egyik megmutatja az utat az egy érzéséhez, hogy mi is ez, a másik meg inkább arról szól, hogy ha ez megvan, akkor mit is kezdjünk vele, mit kellene csinálnunk. ha gondolod olvasd el, gondolkozz rajta, majd gyere vissza.